Az Alkotmánybíróság helyi önkormányzatot érintő döntése az átmeneti segély feltételeiről

A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Sztv.) nem ad felhatalmazást arra, hogy az önkormányzatok az átmeneti segély igénylésének feltételeit bővítsék, s így az önhibán kívüliséget mint feltételt előírhassák. [48/2009. (IV. 24.) AB határozat]

Miután egy települési önkormányzat képviselő-testülete az átmeneti segély megállapítását egy további feltételhez, így az általa önhibaként meghatározottak hiányához kötötte, az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Sztv. nem adott felhatalmazást arra, hogy az önkormányzatok az átmeneti segély igénylésének feltételeit bővítsék, s így az önhibán kívüliséget, mint feltételt előírhassák.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az ilyen tartalmú önkormányzati rendeleti szabályozás ellentétes az Sztv. előírásaival, ezért megsemmisítette a rendelet alábbi szakaszából az „önhibáján kívül” szövegrészt.
„Átmeneti segélyben lehet részesíteni azt a személyt, aki önhibáján kívül létfenntartását veszélyeztető rendkívüli élethelyzetbe került, valamint időszakosan vagy tartósan létfenntartási gonddal küzd, feltéve, hogy a kérelmező családjában az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg a nyugdíjminimumot, egyedülélő esetén annak 150%-át ás a kérelmező családja nem rendelkezik vagyonnal.”

Megsemmisítette továbbá az Alkotmánybíróság a következő szakaszt:
„E rendelet alkalmazásában önhibának minősül, ha a kérelmező vagy családja a házukhoz tartozó kertet nem művelik, a kérelmező vagy családtagjai rendszeresen élvezeti terméket fogyasztanak (feketekávé, cigaretta, alkohol), a kérelmező vagy családtagjai felelőtlen költekező életmódjuk miatt a család gazdasági létalapját elvonják.”

Forrás: Önkornet